A licitlépcsők helyes megválasztása

Ha ismertek az átlagos piaci árak, vagy vannak a kezdőajánlatok, a minimális licitlépcsőt az átlagos árak 0,5-1 százalékában célszerű meghatározni. Ennél kisebb licitlépcső az aukció indokolatlan elhúzódásához vezethet, ennél nagyobb licitlépcsőnél viszont elmaradhat az az árelőny, ami a nyerő licit és a kisebb licitlépcsőnél még megadható ár különbözete.

Utóbbira példa: árambeszerzés, fordított angol aukció, ahol a sajátnál kell jobbat licitálni, holtverseny kizárásával és a licit lépcső 0,1 HUF/kWh. Tegyük fel, hogy az aukció vége felé közeledve már csak két licitálónk van versenyben ’AAA’ és ’BBB’. ’AAA’ limitje (az ár, ameddig lemehet) 18,25, ’BBB’-é pedig 18,30 Ha az utolsó licit előtt’AAA’ 18,31-en ’BBB’ 18,39-en állt, akkor a minimális licitlépcső miatt egyikük sem tud tovább licitálni. Eredmény: a beszerző az elméletileg elérhető legjobb árnál 6 fillérrel, de még a második árnál is 1 fillérrel drágábban vesz 1 kWh áramot. Legyen a beszerzendő mennyiség 50 GWh. Ugye, beszerzőként nem szeretnénk kidobni minden elszalasztott fillérrel 500 000 forintot?

Megoldás: Beszerzőnk a fenti esetben válassza 0,02 HUF/kWh-os licitlépcsőt! AAA’ épp nyeregben van a 18,31-es árral, nem licitál. ’BBB’ viszont még licitál 18,30-at (ez a limitje), ’AAA’ most tud licitálni 18,29-et. Beszerzőnk nem érte el az elméleti legjobb árat. Ez csak akkor történhetett volna meg, ha ’BBB’ limitje 18,26 vagy 18,27 lett volna. Viszont az ebben a helyzetben elérhető legjobb árat és az előző esethez képest az 1 millió forint árelőnyt elérte.
A ViNetBid rendszerben kötelező kitölteni a maximális licitlépcsőt is. Lássuk, mi történhetne, ha ez nem lenne így!

Példánk egy egyszerű gázbeszerzés. A licit kb. nettó 100 Forint/gnm3 értéknél tart. Licitálónk 98,29 értéket szeretett volna beírni. Gyorsan beüti – a 89.29-et. Hát igen, a számviteli területről ismerős ’cseh számmal’, azaz véletlen számjegy cserével van dolgunk. Elküldi a licitet, ami irreális, de a rendszer – maximális licitlépcső hiányában – ezt érvényes licitként fogadja be. Főnöke nem fogja megdicsérni, ha 95 HUF/ gnm3 limitet határozott meg. Védjük meg a licitálót saját hibájától és beszerzőként óvjuk meg magunkat a későbbi jogvitáktól!

Megoldás: vegyük a maximális licitlépcsőt az átlagár 10%-ára, azaz itt 10 forintra! Ez megvéd a ’cseh számok’ ellen. Vegyük észre, hogy a cseh számok csak az első és második jegynél okoznak veszélyt. A második és harmadik számjegy véletlen cseréje már csak maximum 1 %-nyi változást jelent a szándékolthoz képest, így az ellen nem kell védekezni. Eladásnál, azaz felfelé menő áraknál a helyes érték 11,1%. (Pl. a 98,29 téves érték a 89,29 helyett nagyobb, mint 10%-os ugrás. Nem mindegy, hogy a kisebb számról ugrunk véletlenül a nagyobbra, vagy fordítva. (Ez tiszta matematikával levezethető, de ettől most megkímélem a nyájas olvasót…)

Összegzés és tipp: Ha más, nagyon nyomós érvek nem szólnak ellene, akkor határozzuk meg a minimális licitlépcsőt a várható átlagár 0,5 és 1%-a közötti értékében, a maximális licitlépcsőt pedig vegyük 10%-ra beszerzésnél, és 11%-ra eladásnál!

A folytatásban a licitálási szabályok és a licitlépcsők összefüggéseivel fogunk foglalkozni.

A licitlépcsőkről már szó esett az előző részben. Most azt vizsgáljuk meg, hogy a licitlépcsők betartásán kívül milyen szabály betartása mellett tekintünk egy licitet érvényes licitnek.
Licitálást szinte minden halandó látott már, ha máshol nem, akkor egy filmben. Mit is látott? Áll az árverés vezetője egy emelvényen, iszonyú sebességgel, hadarva ismételgeti a pillanatnyilag legjobb árat, előtte az elmaradhatatlan kalapács. Vele szemben pedig a licitálók ülnek – többnyire kis, számozott táblákkal. Az ár mindig felfelé megy, aztán elül a licitálói kedv és a legutolsónak táblát emelő elviszi a tárgyat vagy akár egy rabszolgát. A filmrészlet valós képet mutat – volt, van és lesz is ilyen aukció (a rabszolgavásárt kivéve), nem is kevés. Aukciós házak szinte kivétel nélkül ezt alkalmazzák vagy háromszáz éve. Egyszerű, gyors és egyértelmű. Akár nyíltszíni (floor), akár elektronikus formában megy létre az aukció, meghosszabbodása is egyértelmű: az utolsó licit után az árverés vezetője mindig vár egy ideig (közben persze hadar), és ha nem történik semmi, lecsap a kalapács vége az aukciónak.
A ViNetBid rendszerben az előbb leírt licitálási szabályt nevezzük „a legjobbnál jobbat” licitálási szabálynak, a „vár egy ideig” időtartamát pedig „last minute intervallumnak”. Persze, van egy alapszakasz is. Ez általában sokkal hosszabb, mint egy-egy hosszabbítás ideje, és akkor is elmegy az aukció az alapszakasz végéig, ha az utolsó percekben nem történik egy licit sem. (Ennek okát egy egyszerű példával lehet szemléltetni. Mindig lehetnek vis maiorok. Elképzelhető, hogy a legjobb licitáló bent ragad egy dugóban és kis késéssel érkezik. Ugye nem érdeke az aukcióztatónak, hogy a legjobb licitáló kimaradjon a licitből és helyette a második legjobb licitáló nyerjen?) A Visoft kft. sok beszerzési aukciót – árlejtést – bonyolít. Az alapszakasz nem rövidebb 30 percnél, a hosszabbítást kiváltó „last minute intervallum” és a hosszabbítás időtartama jellemzően 2-3 perc.. Az első 15 percben jellemzően nem történik semmi, a licitálók szép sorban bejelentkeznek, aztán a vége felé felélénkülnek, majd jönnek a hosszabbítások. Az árlejtések szinte mindegyikében a hosszabbítási időszakban dől el, hogy ki lesz a nyertes.
Felmerül a kérdés, hogy ha nem lenne hosszabbítás, akkor hogyan dőlne el, hogy ki a nyertes? Erre egy egyébként általam nagyon kedvelt aukciós szoftver, a Vatera a legjobb példa. Csak alapszakasz van és egyes keresettebb tárgyak aukciójának utolsó néhány másodpercében több licitáló is ül a gépe előtt, ujját az ENTER gombon tartva. Ha jó a reflexe, nyerhet az utolsó pillanatban beadott licitjével. Ez a megoldás jó P2P esetén, de nem alkalmazható a B2B és B2G üzleteknél. Ne egy reflexgyakorlat döntsön egy százmilliós üzletről.
Ha a „legjobbnál jobbat” licitálási szabály ilyen jó, akkor mi indokolja azt, hogy ettől a szabálytól eltérő licitálási szabályt is alkalmazzunk? Egy megtörtént eset mutat rá a „saját legjobbnál jobbat” licitálási szabály hasznára.
Árambeszerzés, sok gWh vétele az aukcióztató célja. Jelentkezett is vagy öt energiakereskedő és mivel közbeszerzés, kezdő ajánlat is volt. A licitálási szabály: „saját legjobbnál jobbat”, a last minute intervallum és a hosszabbítás ideje egyaránt 2 perc. Elindul az aukció, és már az első hosszabbításban kiderülni látszik, hogy melyik két ajánlattevő közül kerül ki majd a nyertes. Pár hosszabbítás után ezek egyike kifullad – nyilván elérte a limitjét, ameddig lemehet az árral – és várunk a hosszabbítás leteltére. Ám ekkor furcsa dolog történik. Az egyik ajánlattevő, aki eddig nem licitált, tesz egy, a sajátjánál minimálisan jobb licitet. Ezzel persze még mindig csillagászati távolságban van a nyerő licittől, de érvényes licitje hosszabbítást vált ki. Ezt megcsinálja még vagy tíz alkalommal.
Én látom el a Help Desk teendőket és ott kell ülnöm a kiírói felületet figyelve. No, ebbe beleléptem, itt alszom egy szabotőr miatt – gondololtam. A 30 perces alapszakaszú árlejtés már vagy egy órája tartott. Ekkor azonban újabb furcsa dolog történt. Későn ébredő licitálónk egy maximális licitlépcsőnyit ugrott és közel került a nyerő árhoz. Eltelt még tíz másodperc, és újabb ugrással tíz fillérrel jobb licitet adott be az eddigi legjobbnál. Dermedt rémület a virtuális térben; az aukció véget ért és későn ébredő licitálónk nyert.
Felhívtam a nyertest, hogy gratuláljak neki. Persze ez csak ürügy; szerettem volna megtudni, hogy mi történt. Az illető régi ismerős és kérdés nélkül is elmondta. Főnöke, aki megállapíthatta volna a limitjét, egy órán keresztül nem volt elérhető. Végül elérte és főnöke azt a limitet adta meg, amivel végül is nyert. De nemcsak ő nyert, hanem a beszerző is, mert több millió forint árelőnye származott abból, hogy az aukció nem ért véget húsz-harminc perccel korábban.
A „saját legjobbnál jobbat” licitálási szabályt célszerű kiegészíteni azzal, hogy „holtverseny kizárásával”. Könnyű belátni ennek hasznát és szükségességét. Amikor a legjobbnál kell jobbat licitálni, akkor holtverseny fel sem merülhet, hiszen éppen a másik licittől kell legalább a minimális licitlépcső mértékével eltérni. Más a helyzet, ha a sajátnál kell jobbat licitálni. Könnyen megeshet, hogy a hátul álló pontosan a licitlépcső betartása mellett akkorát ugorna, amivel épp beér egy másik licitálót. Ha nem alkalmazzuk a „holtverseny kizárásával” opciót, akkor bíbelődhetünk a holtverseny eldöntése szabályának kidolgozásával, meghirdetésével, indoklásával. A ViNetBid rendszer különösen szigorú e tekintetben, mert nem csak az első helyen kialakuló holtversenyt akadályozza meg, hanem bármilyen helyen kialakuló holtversenyt. Ez alól természetes kivételt jelentenek a kezdőajánlatok, amit „vakon” tesznek meg a licitálók, és nem követelhető meg, hogy elkerüljék a holtversenyt. A holtversenyek már az alapszakaszban mindig feloldódnak.
Mi következik az eddigiekből? Melyik licitálási szabályt válasszuk, milyen értékeket vegyenek fel a hosszabbítási paraméterek?
Tippek
Válasszuk a „legjobbnál jobbat” licitálási szabályt az alábbi esetekben:

• részajánlatos („cherry picking”) aukciók esetén, mert így biztosítható az aukció gyorsabb lefolyása,
• egymástól igen távoli értékű ajánlatok esetén, mert ellenkező esetben egy szabotőr időhúzó taktikájának eshetünk áldozatául.
• nagyobb hosszabbítási és ezáltal több időt szeretnénk hagyni a licitálóknak egy-egy licit megtételére

Válasszuk a „saját legjobbnál jobbat, holtverseny kizárásával” licitálási szabályt az összes többi esetben. Különösen az „összességében legelőnyösebb ajánlat” eljárásrend esetén (Multi-criteria auction). Bár a ViNetBid rendszer jelzi, hogy ajánlattevő újabb licitjével milyen pontszámot érhet el egy adott időpillanatban, de a konkurens licitek a relatív értékelési módszerek miatt azonnal módosíthatják azt. Ne kívánjunk lehetetlent a licitálóktól - licitálhassanak a sajátnál jobbat.
Sajátnál jobbat esetén adjunk meg rövid hosszabbítási paramétereket! Az utolsó hosszabbítás után a sajátnál legjobb egyben az addigi legjobbnál jobb lesz. Tapasztalatunk szerint a hosszabbítási időszakban a sajátnál jobb és a legjobbnál jobb licit szabály egybeesik. Ez nem meglepő, hiszen aki nyerni akar, az előbb-utóbb jobbat licitál, mint az addigi legjobb.